ez az utolsó hét eléggé tömény.

vizsga, prezentáció, beadandó doga, hospitálási napló, interjú, pakolás, takarítás, papírmunka, utolsó mindent elsöprő könyvtárlátogatás a lehető legtöbb külföldi puplikáció elkobzásával, eső, eső, eső, és még meg is kell sétáltatnom magam Gent városában utoljára.

apropó, Borisznak most hétvégén szombat-vasárnap (az előzetes állatorvosi diagnózis szerint májkárosodás okán), legkevesebb nyolc észlelt epilepsziás rohama volt. nyolc grand mal, ahogy a nagykönyvben meg van írva ...

ahogy Apa írta skypeon: "kapkodja a lábát az égnek fordítva, kimerevedik, harapdál mérgesen a nagy semmibe, habos nyál lóg belőle, beszarik, behugyozik maga alá, de nem érdekli, mint máskor, hogy vigyázna. aztán alighanem megharapja a nyelvét, mert utóbb jajgat.(...) szóval ez megy, utána flúgos, el akar bújni lehetetlen helyekre, résekbe, ahova nem fér be, tántorog, a hátsó lábaira nem tud felállni. nézi maga előtt a földet, ülve közelről, ilyen is van, felülve. (...) próbáltam közelebb vinni a vízhez, de teljesen zakkant, bele akart ülni abba a nagyobb barna vizesestálba, ami Peggynek <a teknősnek> van. közben a kerítésnek dőlt és becsukta a szemét. (...) hát nagyon úgy néz ki, epilepszia. Viszont rettentően kivan. Kimerült, rezeg, dermedt, mint a gyurma.."

minden elismerésem Anyukának és Apának, akik végigtolták szegénnyel azt a két napot. mostmár javulóban van hálistennek, segített a gyógyszer, hétfő reggel óta nem volt rohama, de nagyon gyenge még. az utóbbi 13 évben először Borisz egyhuzamban 4 napja nem sétált. talán ha hazaérek, majd elbattyogunk a szomszéd (macskás) Magdi néniig, jól megörülünk neki, megsimogattatjuk magunkat vele, majd visszabattyogunk. örök vadász, a macska érdekelni fogja.

kissé elröppent az idő.

kevesebb mint két hét és költözöm haza.

hoppábazmeg.

most jön a beadandó-vizsgaidőszak ezerrel.

alig lesz időm elköszönni ettől az esőszagú aprótéglás világtól.

vártam rátok Brüsszelben a Gare du Midinél, nemrég szálltatok csak le a repülővel. hamar érkeztem, volt háromnegyed órám.

újságárus, kirakatok. nézelődés. ... zene. zene! komolyzene. ez zongora! egy zongora wtf, a pályaudvar közepén, kis emelvényen. hm.. lassan körbejárod a zenélő zongorát, meglepődsz és mosolyogsz, mert nem is játszik rajta senki.

észre se veszed, már egészen közel vagy, és mintha csak fáznál és tűz égne az emelvényen, ott álldogálsz közvetlenül mellette többedmagaddal csöndesen. 'én nem szeretem a klasszikus zenét, unalmas, nem értem' - mondanád talán, és mégis, te is közelebb lépdeltél. hallgatod, és megáll az idő. pár méteres körben megszűnik létezni a rohanás, vágányok, ricsaj. elcseppfolyósodsz a zenével; üres fejjel és egyre növekvő szívvel: - hagyod magad. egynehány négyzetméteren te és a zene csak egymásra figyeltek. nincs hajdobáló zongoraművész sem, nincs kötelező vastaps. nincs gőg és nagyképűség, egó és hamis mosolyok.

ott vagytok egymásnak, kéz a kézben, a zene és te magad.

így, pillanatok alatt eltelt a háromnegyed óra, jöttetek és meglepve vettem észre amint elindultam felétek, hogy mindeközben, méterekkel arrébb, folyik az élet. pár lépésre mellettem három-négy biztonsági igyekezett lefogni egy kiabáló, zavarodott férfit. ha azt vesszük, ebből a szempontból nem egy életbiztosítás ez a zongora, és mégis: a maga egyszerűségével, karnyújtásnyira sikerült elvarázsolnia egy pályaudvart.

Megvolt az első kinti órám tegnap. Egy mexikói férfi tartja: Gabriel López Gutiérrez, a tárgy címe: "Education and human values: the key for an intercultural dialogue"

Üdítő volt érezni, hogy komolyan veszi a tárgyat amit oktat, ad magára. Szigorúan elvárja az aktivitást, kérdez, "piszkál", faggat, és hálás cserébe. Milyen ciki, ez nagy szám az utóbbi időben nálam..

A bevezető, bemelegítő feladat: mutasd be öt pontban a saját országod kultúráját egy (fiktív) mexikói diáknak, legyél minél kreatívabb, hozz, mutass kézzelfogható dolgot. Öt perced van rá.

(Öt fős csoportokban bemutattuk így Belgiumot, Finnországot, Dániát és Magyarországot.)

A lista:

1. Vers, hogy hallják a magyar nyelvet, a dallamát, a ritmusát. Ki gondolná, Radnóti: Nem tudhatom hangos felolvasása egy idegen országban, egy hónap után nagyon megható tud lenni (még úgy is, hogy a másik magyar lányon kívül nyilvánvalóan senki más nem értett semmit abból amit beszélek). Azért tetszett mindenkinek, a tanárnak is.  Azt mondta rá: 'Kirali!' (Kirááály!) Emellé elmeséltem még a surname vs first name problémakörét, nehogy még nekem véletlenül megszokják a Kovaksz megszólítást.

2. Rubik-kocka Ernő bácsival. (kihagyhatatlan)

3. Egy jókis közhelyet is belevettem (közhely, de igaz): ha boldog a magyar, akkor nagyon örül, ha szomorú, akkor nagyon az. Az a bipoláris életérzés. Értették.

4. Paprika: Szent-Györgyi Albert, C-vitamin és a sok-sok Nobel-díj. (Nem sikerült szerezni a konyháról, mert nem nagyon használják. Amikor megkérdeztem, hogy miért, szendvicsbe se raktok?akkor kissé hülyén néztek rám. Így a Rubik-kockával együtt paprika is lett kinyomtatva gyorsba.)

5. Az utolsó jobb híján a pénz lett, a Forint.  Sajnos nem volt a teremben net, pedig utolsónak ezt szántam:

Remélem a legjobbakat a többi tárggyal kapcsolatban is.

Átköltöztem Gentbe. Elég húzós volt az odaút: vállamon egy teli IKEA-s zacskó és a válltáskám a laptoppal és fotóapparáttal, miközben a ~25 kilós bőröndöt húztam magammal. Az egyik kereke szétment, ezért gyakorlatilag a földön húztam az egészet. Az egész alja így jól lereszelődött, és később a cipzár is feladta.. A súrlódástól persze kétszer olyan nehéznek éreztem az egészet. Haza már egy másik bőrönddel fogok menni, az is tuti.

A szoba szép, tágas (a márciusi travellereknek: ha egy jány vállalja, hogy alszik velem egy ágyon, akkor  a maradék embermennyiség hálózsákban elfér. Igaz, hogy az asztal és/vagy ágy alatt is fognak aludni, de ingyér lesz.. Meg végszükség esetére van egy tágas nappali-ebédlő is, ott is lehet csövezni (csak vigyázni kell, le ne bukjatok)*. Ha most az egyszer nem akartok nagyon adni a kényelemre, és spórolni akartok, meggondolandó.)

A fürdőszoba-toalett olyasmi, mint egy átlagos étterembéli mellékhelység: ingyen retyópépör, szappan, stb. Luxus. Luxus.

A konyhában lévő lábasok szabadon használhatók, csak vissza kell vinni őket mindig a helyére, meg el kell mosogatni. (mily meglepő.) Itt működik a rendszer, nincs különösebb gány.

Net még nincs, talán holnap. Amen.

Az épület egyébként kinn van a halál **szán (pardon), de szép és kényelmes.

Hajrá Zsolooo, hajrá Kortes, Főbüfések, Dekoros, hajrá Bolyai!

* utánajártam kicsit, sajnos a nappaliban lebuktok könnyen..

este

egy idegen országban

elaludni

Kalákára

annyira

jó...

... Jön a söprőgép tompa morajjal,
mögötte a hajnal
fut lobogó szőke hajjal,
csörömpöl a reggel, száll a fény...

Hazai kutyatéma/kép/akármi amúgyis jöhet minden mennyiségben. meg Bolyais is. Írjatok mivan. Meg ójaj, jön a Bambi. Sárga? Boriszka? Lucabéjb? Debrecen? Megbeszi? Bárczi? Órák? Tárgyfelvétel? Vizsgaidőszak?Minden érdekel.

Most ti jöttök.

Hiányoztok.

most nézegessétek a facebookos képeket, kommenteljetek, vagy ne, de changelni kell a battery packet.

Pár napja a Mcdonald's-ban nyomom a netezést. Erre most meg nincs net. És itt vagyok megint a joszarkis netcafénak nem nevezhető netcaféban.

Apropó: amióta külföldön vagyok, kétnaponta álmodom azt, hogy sietnem kell, mert különben lekésem a repülőt/vonatot/buszt és nem jutok ki Belgiumba. Ez most akkor hogy-e van?

Azt mondják az itteniek, hogy ez a tél a maga 1-2 cm-es hórétegével különlegesen hidegnek számít. Ők is várják már a tavaszt.

Holnap este buli hajnalig, aztán péntek reggel közös kurzusos kirándulás Antwerpenbe. Jó lesz!

Elmentünk egy képregénymúzeumba, de végül sokalltuk a belépőt és megnéztük a shopping részt. Találkoztunk: Asterixékkel, a Hupikék Törpikékkel (akik belgák), Kázmér és Hubával, Garfielddel és ennyi. A többit nem ismertem, pedig rengeteg volt.

... goffrit falni.

Szombat-vasárnap Oostendeben leszek.

Nagyobb térképre váltás

A reggel, jelentem, konszolidáltabb volt gyerekileg.

Sőt mi több, egy pillanatra kinyitottam a szemem és magam előtt láttam Elizabethet, amint mosolyogva, anyáskodón nézi, ahogy alszom. :)

Délelőtt játszottam sokat a gyerekekkel.

Először Ki Nevet A Végén-nel játszottunk (jó, mert nem kellett hozzá sok nyelvtudás. Csak 1-6-ig a számok, meg noch einmal). Aztán átment a dolog a Heidi mesekönyv felolvasásába (egy oldalt ők, egy oldalt én olvastam fel), majd mindez a bújj, bújj zöld ág, a birkózás a vonatozás és a nyakbaugrás/hintáztatás keverékébe csapott át. Utána kimentünk egy üvegcsét bedobni a Canal-ba, amiben üzenet volt (franciául, hollandul és németül, nem értettem). Viszont a procedúra nagyon jelentőségteljes volt, azt érzékeltem, nyelvi nehézségek ide vagy oda.

Aztán kicsit zongorázgattunk, meg megpróbáltunk furulyázni.

Jól összebarátkoztunk így mi öten (remélem azért, mire hazamegyek, egyben lesz még a cuccom :) )

Aztán most pár órája megnéztem a Grote Markt mellett a csokimúzeumot.

Képek:

Kóstoló...

....innen.

A maják és az aztékok szent italnak tartották a csokoládéból készült italt, csilisen itták.

Mikigyár

És ez a plakát volt a nap meglepetése: ennek a másolata van kirakva nővérem konyhájában. Ki gondolta volna, hogy egyszer látom az eredeti plakátot! :)

Ja, és rájöttem, azért voltak reggelente a gyerekek mocskosmód hangosak, mert tkp. meg akartak ismerni engem. Igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni, hogy felébresszenek reggelente hamarabb, de emberükre találtak velem. Kéremszépen, én Pifta horkolásán szocializálódtam. Ha én alszom, akkor alszom. Punktum.

Remélem azért, hogy a holnap reggel konszolidáltabb lesz.

Egy gep van csak a csaladnak (nemet anya, torok apa, egy fiu + harmasiker gyerekek:2 lany, 1 fiu ), azon az apa dolgozik, szoval keveset fogok az elkovetkezo 3 hetben  blogolni... nezek helyette sok Harmadik muszakot. Most  egy netkavezonak nem nevezheto netkavezoban ulok.

Meg nehany megfigyeles: a metromegallokban zene megy! Kafa! :)

Kep most nincs, mer' ez egy szar hely, nincs  a pendrivenak lyuk. Illetve, konkretan: ki van vagva a cucc bicskaval, hogy ne legyen neki. Bazz' igy korulmetelni egy szamitogepet... Ehh. Keresni kell legkozelebb egy masikat. Hetfon legkesobb. Viszont akkor tuti sikerul.

Egyebkent rajottem: a legintenzivebben ugy lehet angolt tanulni, ha elmesz este egy kocsmaba a haverokkal logni. (Es akkor most ne is arra gondoljunk, hogy ahogy iszol, azt hiszed, egyre uberebbul tudsz beszelni. Nem errol beszelek.) De egyszeruen sokkal folyamatosabb a beszed, surubben valtjak egymast a parbeszedek, es mivel reszt is akarsz venni benne, ezert sokkal jobban is figyelsz, mintha egy eloadason kenytelen-kelletlen letolsz nehany mesterkelt mondatot.

update:

A McDonald'sban vagyok, van free wireless :)

Szóval képek:

A ház kívülről (a bal oldali, fehér rész)

Pici szoba

A hölgy mérnök, szabadidejében fest

Tegnap megnéztem a pisilő kutyát (a Manneken és Jeanneke Pis helyett). Fő a sorrend.

A nyelvkurzus keretein belül délután elmentünk szótárt venni, meg telefonhoz kártyát, meg persze ettünk is.

Ez itt sült krumpli, (nem francia, belga(!). Kevésnek tűnik talán, pedig nagyon sok. Nagyok is a darabok, meg laktató a cucc. Az a különlegessége, hogy miután egyszer megsült, még egyszer visszadobják sülni. Finom cucc. (Vivi, egyszer ki kell próbálnod. :) )

Yannick, a tanárunk és Danilo Olaszországból.

Ma elmentem az Atomiumhoz.

Visszatérve picit a metróvonalakra: a külsőbb részeken nem a legtisztább, de tagek, graffitik nincsenek rajta sehol. És szinte mindenütt vmi kortárs jellege van.

A végére itt egy orrlyukas kép is. Nehogy elfelejtsétek, hogy néz ki az orrom.

A kiutazásról és az első napról:

Nehéz összeegyeztetni jól a megélt élményeket és az elvárásokat. Azt, ami elképzeltél korábban, hogy milyen is lesz az, amit olyan régóta vártál, tervezgettél. És amikor ülsz a buszon, vagy a repülőn, vagy a metrón és nem kell konkrétan figyelned és koncentrálnod, akkor, csak akkor gondolsz bele, hogy tkp. hogy is van ez az egész. Összeegyezteted. Egyébként meg kb. mész és csinálod a dógod, ennyi.

Az utcákon nagyon sok a rendőr. Ellenőrrel eddig nem találkoztam, habár mesélte egy nyelvkurzusos lány, hogy ő buszon találkozott azért velük. Mint mondta, nagyon gyorsak voltak, körülbelül fél perc alatt végigszaladtak a közepesen tömött buszon. A bérletvásárlás viszont szívás. Nincs olyan, hogy 30 napos bérlet, nem lehet fél havit sem venni, max olyan van, hogy 10 alkalmas, vagy 5 alkalmas jegy. Persze a jegy se jegy, hanem egy fényespapírból készült kártya, amit egy leolvasóba kell bedugni (mintha csipogós lenne.) Szóval kénytelen voltam 30(!) euróért bérletet venni; ez január végéig érvényes, tehát kb. 10 napra. A bérlet elkészültéhez igazolványképre, személyire (vagy útlevélre) van szükség. Összességében még mindig így jártam a legjobban, mert tényleg körül szeretnék nézni a városban, sokat szeretnék mászkálni.

Néhány kép még:

Közel a Botanique-hez, a Koningsstraaton.

Lebontottak egy házat, erre ott látni lehet a szabaddá vált gyerekszobát.

Romantikus és szívszorító. Ott valakinek a gyermekkorát bontják..

Nagyon szépen tud kinézni ez az óriási kontraszt. Régi és új itt jól megfér egymás mellett.

Biciklitárolás.

Bicikliautomata. Vagy hogy is mondjam.:)

És jön a nap bátorságpróbája:

Csiga! (ph Mollusca, cl Gastropoda)

Én boncoltam is csigát anno :S ...

A lé csípős volt hozzá. A csiga meg pont olyan volt, mintha összekevernéd a csirkeszívet valami halas cuccal.

A látvány zavart igazából, nem annyira az íze.

Mindenesetre kóstolás után odaadtam az egészet egy hajléktalan idősebb nőnek, aki örömmel azt elfogadta.

A biztonság kedvéért azért leöblítettem egy kis goffrival a cuccot.

Egészségünkre!

Ma volt az első nap.

A foglalkozás 10:00-16:00-ig tart. A tanár úr, Yannick nagyon kedves, mindent jól megmagyaráz, jól értehő az angolja is, minden egyszerű és egyértelmű.

Ma megtanultuk a hangokat kiejteni, a számokat, néhány alapvető igét is vettünk, és persze néhány párbeszéd is elhangzott.

Játék jön:

Hogyan fordítanátok le a következő dialógusokat? (Lám-lám, rögtön rájöhettek arra, hogy annyira ti is tudtok hollandul, mint én. ..tudom, kellett nekem kimenni..)

1.

- Goedemorgen, professor Buday! Mijn naam is Anna Kov...

- Dag, ik ken jej..Jej is de vriendin van GézaPifta.

- Professor Buday, ik kom hier uit Ghent studeren, en ik kom daarvoor...

- Dat is goed. Tot ziens.

- O..O..

2.

I: -Goedemiddag, Edvárd!

E: -Ah, Goedemiddag, Isti!

E: -Ah, Isti, dit is Pifta, een vriend, en een ex-collega. Pifta, dit is een vriend, en een ex-collega.

I+E+P: -Ha-ha-ha-ha-ha-ha!

3.

- Is dat een identiteitskaart van Bolyai Club?

- Neen, dat is een identiteitskaart van Ösztogén Club.*

*Remélem nincs benne hiba.

A nyelvkurzus eheti helyszíne a Botanique/Kruidtuin metró mellóhelyen van. Holnap benézek oda is. A kerítésen innenről gyönyörűnek néz ki.

Tök gagyi a látkép is. Mondhatni, tiszta nyócker....

Nem gondoltam volna egyébként, de 3 nap után észrevettem, hogy van, hogy angolul kezdek el beszélni magamban.. a magyar lányoknak is rendszeresen elkezdek beszélni angolul és aztán meg érzem, hogy valami nem stimmel. Sokszor van, hogy gondolkodnom kell a mondat közepén, mégis már nemigen jut eszembe elsőre magyarul megszólalni. Ez jó. Haladás.

Vettem telefont, de még venni kell bele kártyát.

Veletek mi van? Ne csak én meséljek már.... (avagy kifogytam a szóból.)

(jah, kommentelni lehet, csak előbb én elolvasom, aztán rakom ki, estefelé.)

Képek jönnek, mert azokat úgyis szeretjük, meg mert az a jó. Minden oké. Lakom az ismerősnél. Holnap indul a nyelvkurzus.

Grand Place és belga rendőrbácsik. (a közelben lakom)

Sok a macskanőmacskakő. Nagyon szép, habár a 25 kilós bőrönd kerekeinek, az 5 kilós válltáskának, ezáltal Annának nem tesz jót. De nélküle nem lenne ilyen szép minden.

Tehin.

Kirakat 1.

Csokik. Még nem kóstoltam semmit sem.

Grand Place este.

Az elmaradhatatlan (sajnos francia, még nem értem) kutyás újság!

Jajj, ezek a házak!

Kirakat 2.

Royal Saint-Hubert Galleries

Az itthoni goffri gumiabroncs* a belga goffrihoz képest. Nyam.

Ez az én világom!

Láttam eddig egy: tacskót, egy leombergit, egy basset houndot, egy westiet és két tacsi mixet

Esténként az éttermek előtt mindig kinn áll egy-egy pincér vendég-hívogatónak.

Este szerényen megünnepeltem, hogy itt vagyok, ittam egy pohár Appel White sört egy kocsmában.(Szimpla egyszerű szombat este ellenére olyan volt az utcákon a hangulat, mintha otthon minimum Szilvesztert vagy augusztus 20.-át ünnepelnénk. De ne a tüntetésekre, meg a hivatalos ünnepi műsorra gondolj délutáni Padödő koncerttel, meg Nox roadshow-val, hanem olyasmire, mint ami (ha voltál már, tudod) a Velencei Karneválon van este.) Michnek ezúton üzenném, 1db söralátét már van. :)

A sör mondjuk nem ízlett.

Még több kép itt lesz majd egyszer: http://anna.eventline.hu/belgium

ah de szep itt meg a kutyaszar is

ah de nehez ez a borond

ah de dobog ez a varos

ah de faj a hatam....

... ah de nincs magyar kiosztasu billentyuzet.